Egy ismeretlen emberrel beszélgetvén arra terelődött a szó, ki milyen agresszív. Erre példaként hozta fel, hogy az óvodában egyszer hosszasan terrorizálta egy társát, aki ezt valahogy szó nélkül tűrte, bár a részletekre nem emlékezett, de nem volt harc, vagy ilyesmi. Hogy miért tette ezt, arra nem tudott választ adni, valahogy az illető idegesítette, mert olyan nyafka volt, vagy nem is tudni, miért. De egy másik óvodástársával évtizedek múlva beszélgetvén kiderült, hogy az ő számára is ilyen bosszantó jelenség volt az a bizonyos "nyafka" vagy akármi is volt.
Elgondolkoztam, hogy ilyen lehet a másik oldalon lenni? (Aki nem tudná, az én gyerekkorom egy szakasza a "nyafka" oldalon telt.) Ilyen lehet az, amikor valamely ösztönös biorobotprogram aktiválódik, és a gyerek bántani kezdi a másikat minden különösebb ok nélkül? Mert "nyafka", vagy nem is, de valami fura volt vele. Talán csak az, hogy mindig tűri, és nem üt vissza, mert neki meg olyan a biorobotszoftvere. Adolog innen kezdve fokozódik, ki tudja meddig.
Olyanok vagyunk, mint a golyók a japán pacsinkó játékban. Bedobnak minket felül, utána jobbra-balra verődünk ahogy éppen a véletlen hozza a maga nemtörődöm rendje szerint, hogy aztán leérkezünk valahova.
Aki jó helyre ért le, az örüljön, aki meg nem ...
